apród

1. Nemes ifjú, aki az uralkodók, főurak belső szolgálatában volt, és ott nevelkedett, hogy később lovaggá válhasson.

A középkorban nagy megtiszteltetés volt, ha egy nemesi család a fiát apródnak küldhette a király udvarába. A kisnemesek örültek, ha egy főúrnál lehetett apród a fiuk. Az apródokat külön fegyvermester oktatta a vívásra. Az apród tartotta rendben a fegyvertárat. Apród általában 8 éves korától lehetett valaki, 14 évesen már hadapróddá avatták, és 21 évesen ütötték lovaggá.

2. Fegyverhordozó ifjú ...

3. személy híve ...

4. mesterséget tanuló inas ...