összetűzés

1. Egymással harcba keveredés két fegyveres csapat, illetve tömeg és a rendfenntartó erők, rendőrség között.

A tüntetők összetűzése a rendőrséggel várható volt. Az egymással szemben álló seregek összetűzése jelenti a csata kezdetét.

3. Átvitt értelemben: Ellentétbe kerülés; éles ellentét, különbség nyilvánulása.

A vitázó felek érveinek összetűzése hangerőben is megnyilvánult. A főnök és a beosztottak érdekeinek összetűzése gondot okoz.

4. Átvitt értelemben: Hangos veszekedés; erős nézeteltérés; dühös vitatkozás egyenrangú, vagy egykorú személyek között.

A rosszul élő házaspároknál gyakori az összetűzés. Az összetűzés után megint kibékülnek a felek.