érzés
érzés (főnév)
Inger keltette érzet. A testben külső inger (a fizikai környezetből) vagy belső (az elméből) inger keltette tapasztalat. Változás vagy állapot észlelése közvetlen megtapasztalással.
Furcsa érzés van a gyomrában. Kavargó érzés volt a fejében. Az erős szorítás már fájó érzést keltett a karján.
További részletezés
1. Lelkiállapot. A lélek észlelhető állapota, amely megmutatja, hogy az illető más dologgal vagy személlyel kapcsolatban milyen vonzalmat érez, milyen az egyéni állásfoglalása vagy hozzáállása egy rövid vagy hosszabb időn át.
A hazatérő nőt jó érzés töltötte el, amikor belépett a szülőházába. A fiút gyengéd érzések öntötték el, amikor a lányra gondolt.
2. Jóindulat ...
3. Sejtett gyanú ...
4. Ösztönös döntés ...
5. Hangulat kifejezése ...
A teljes szócikk megtekinthető a wikiszotar.eu honlapon.