ész
ész, esze (főnév)
Szellemi képességek bármelyike, amellyel használható megoldásokat jegyzünk meg, újakat találunk ki. Ez magában foglalja az érzelmeinket, az emlékezetünket és a képzeletünket is.
Az ész nem terjed ki a testi adottságainkra, például: izomerőre, testalkatra, hajszínre, szemszínre, testmagasságra. Ész nélkül ne kezdj a munkának. Az eszedet is használd, ne csak az erődet. A lányomnak jó esze van, mert mindent megjegyez.
További részletezés
1. Tudat; a személy olyan része, ami gondolkodik, érzékel.
A fiú észben tartotta az ígéretét. A tanuló eszébe jutott egy jó megoldás.
2. következtetési képesség ...
3. érzékelt dolgok összessége ...
4. irányított érdeklődés ...
5. Okosnak tekintett személy ...
6. értelem ...
A teljes szócikk megtekinthető a wikiszotar.eu honlapon.
-ész (képző)
Lásd: -ász, -ész (főnévképző, igeképző)
A parkot új kertész gondozza. A macska a kamrában egerész.
A teljes szócikk megtekinthető a wikiszotar.eu honlapon.