ér
ér (ige I.)
Mozgás közben eltalál egy dolog; beleütődik, érintkezésbe lép vele; úgy jut el hozzá, hogy érinti azt.
A repülő mindjárt földet ér. A csónak partot ér. Ütés érte a fejét. A karján éri a lövés. A füle hegyét érte a kő. Csak az álla hegyét érte az ökle. A keze a vállához ér.
További részletezés
1. A kívánt helyre jut útközben haladva, mozgás közben, oda (el)érkezik.
Az autóval a városba ér. A sarok közelébe ért a tömeg.
2. Határig terjed ...
3. Észrevétlenül vagy hirtelen bekövetkezik ...
4. Pontig kinyúlik ...
5. Érintkezik vele ...
6. Hozzányúlva megérinti ...
7. Belejut ...
8. bizonyos sorig eljut ...
9. Rajtakap ...
10. Hasznát veszi ...
11. Időt megél ...
A teljes szócikk megtekinthető a wikiszotar.eu honlapon.
ér (ige II.)
1. Hasznát veszi egy célra (bizonyos dolognak).
– Mit érsz ezzel? – Nem sokat érek vele.
2. Csereeszközzel egyenlő értékű ...
3. valóságnak megfelelő ...
A teljes szócikk megtekinthető a wikiszotar.eu honlapon.
ér (főnév)
Véredény; egy szakasza vagy ága annak a csőrendszernek, amiben az emberi vagy állati test vére kering.
A kézfején látszódnak az erei. A késsel megvágta az ujját, átvágott néhány vékony eret is. A röntgenfelvételen jól látszottak a szív körüli erek.
További részletezés
1. Növény levelén rajzolat; annak fonákján, hátoldalán rendszerint kiemelkedő, hosszú, vékony növényi rész, hálózat, ami az edénynyalábok rendszereként a növény anyagcseréjét végzi.
A különféle fák levelein az erek sajátos rajzolatúak. A levelek hátán kidomborodik több ér.
2. Bordaszerű kidudorodás ...
3. Folyóvíz ...
4. ásványi anyag telepe ...
5. Egy szál ...
A teljes szócikk megtekinthető a wikiszotar.eu honlapon.
-ér (főnévképző)
Lásd: -ár, -ér (főnévképző)
A teljes szócikk megtekinthető a wikiszotar.eu honlapon.