Élmény szó jelentése
élmény (főnév)
1. Személyessé vált tapasztalat; lelkileg is átélt esemény, történés, amely mélyebb hatást tesz rá.
Az kamaszlány első színházi élménye a Rómeó és Júlia megtekintése volt. A házastárs elvesztése tragikus élmény maradt az özvegyben.
2. Lelki folyamat, amellyel a személy bizonyos jelentősebb eseményeket, történéseket a saját maradandó lelki tartalmává alakít.
A költő legszebb versei első szerelmének élményéből fakadtak. Az író gyermekkori élményit is beleírta új könyvébe.
3. Nagyon kellemes esemény, amit jó átélni.
– Igazi élmény volt veled beszélgetni – búcsúzott barátjától a férfi. A születésnapi köszöntés az ünnepeltnek egy élmény, mert érezheti a vele élők szeretetét.
4. Lélektan: Tudatossá vált esemény, szemléletes tapasztalás, amely az elme közvetlen gondolkodását és ítéletalkotását segíti.
A férfi az őt ért különös élmény hatására úgy érezte, hogy meg kell változtatni az életét. A súlyos betegségből való felgyógyulást a halálközeli élmény nagyban segítette.
Eredet [élmény < él + -mény (főnévképző)]
