Karácsonyi vásár

Magyar értelmező szótár, amelyben a pontos és könnyen érthető meghatározások része minden fogalom, jelentés, szóhasználati példamondat, a helyesírás és a szó eredete.

Törvény szó jelentése

törvény (főnév)

Judge.jpg

1. Kötelezően betartandó rendelkezés. A rend fenntartása céljából az állam vezetése által alkotott írott szabály, ami az ott élők egymás közötti viszonyát, az állammal való kapcsolatát szabályozza. Ez meghatározza magának az államnak a kötelezettségeit és a jogait is, illetve az állam területén élő emberek és az ott működő szervezetek jogait és kötelességeit is.

A törvényeket időnként felülvizsgálják. A kormány benyújtott egy új törvényt elfogadásra az országgyűlésnek. Minden törvénynél magasabb rendű a politikai szándék, mert ha akarják, a hatalmon lévők átírják a törvényeket is.


2. Átvitt értelemben: Magatartást irányító szabály. Bármilyen olyan kijelentés, rendelkezés, szabály, amelynek az egyén magatartására nézve feltétlenül kötelező, irányító érvénye van, mert azt egy közösség ésszerűnek, vagy szokás alapján kialakultnak tekinti.

Ebben a csoportban az a törvény, hogy nem lehet engedély nélkül elhagyni a munkahelyet. Itt az a törvény, hogy csak a munkánkkal foglalkozunk a munkahelyen.


3. A fizikai világban megfigyelt szabályszerűség.

Az anyagi világ törvényeit a fizikában és a kémiában tanuljuk meg. Természeti törvény, hogy a tárgyak lefelé esnek.


4. Egy adott területen a működés előírásai. Olyan szabályok, amelyek egy működési terület természetéből következnek, és amiknek a figyelembevétele, illetve alkalmazása nélkül a területen nem lehet eredményes, jó munkát végezni.

A nyelvnek is megvannak a maga törvényei. Az iskolában megtanuljuk az emberi együttélés törvényeit.


5. Büntető hatalom, illetve az igazságszolgáltatás egyik szerve.

A rendőrség által elfogott betörő a törvény előtt felel tetteiért. Az ügyvéd megnyugtatta az ügyfelét: az ügy hamarosan törvény elé kerül.


6. Elavult, régies: Jogi tanulmányok vagy olyan iskola, ahol jogot tanítanak.

A diák külföldön végett törvényt. – Törvényre jár a fiam – büszkélkedett az apa.


Eredet [törvény < ómagyar: törvény < ősmagyar: törvény < tör + -vény (főnévképző) < dravida: tirvei (ítélet, döntés, végzés)]
Megjegyzés: Az ítéletek véglegességét, visszavonhatatlanságát régen azzal jelezték, hogy a nyilvános bejelentő eltört egy nyílvesszőt („pálcát tört”) az elítélt fölött, amit szintén nem lehet visszacsinálni.


Nyelvtani adatok

Csak a Reklámmentes WikiSzótár.hu előfizetői számára használható funkció. Bejelentkezés >>>

Kifejezések

A szükség törvényt bont – (a helyzet kivételt kíván).


A törvény keze – (az állami büntető hatalom képviselője).


Schulchan Aruch törvényei – (középkori, szigorú zsidó egyházi törvénykönyv).


Törvényen kívül állónak nyilvánít – (Jogi: a jogszabályokban biztosított jogokat megvonja egy személytől, közösségtől).


Törvényt szolgáltat – (Régies: egy ügyben ítéletet hoz).


Törvényt tesz/tart – (Régies: büntető jogkörrel rendelkező személy bíráskodik).

A király keddenként tart törvényt. A földesúr törvényt tesz a jobbágyai között.


Lezárva 7K: 2010. július 17., 11:50




WikiSzótár.hu: az online magyar értelmező szótár (meghatározások, jelentések, példák, eredetek, szinonimák, szócikkek, fogalmak, szóhasználat, nyelvtan)