Sors szó jelentése
sors (főnév)
1. Külső erő; képzelt felsőbb hatalom, amely az ember életének alakulását irányítja anélkül, hogy ő maga dönthetne erről.
A sors keze lehet a dologban, hogy épp itt, épp most találkoztunk. Az özvegy már beletörődött a sors döntésébe.
2. Külső hatások, amelyek egy személyt az életében érnek. Életkörülmények, változások, feladatok alig befolyásolható alakulása.
A szegényeknek sok szenvedés jutott sorsul. A bányásznak kemény munka a sorsa. Nem lehet az a sorsom, hogy itt senyvedjek ezen a helyen.
3. Véletlen döntés. Emberi szándék által nem befolyásolt választás több hasonló lehetőség közül.
A játékvezető egy pénzdarab feldobásával sorsot vet és eldönti, hogy ki kezdjen. A katonák gyufaszálakkal sorsot húztak, és aki a rövidebbet húzta, az ment ki a veszélyes terepre.
4. Jelentős döntés; a jövőt alapvetően meghatározó, nagyon fontos választás, amelynek még nem látjuk előre az összes későbbi elkerülhetetlen következményét.
A lány érezte, hogy épp ez a fiú lesz a sorsa. Pályaválasztáskor a te kezedben van a sorsod.
5. Saját életcél; egész életünk során folyamatosan fenntartott alapvető szándék. A döntéseink, tetteink végső célja, amelynek elérésére mindvégig törekszünk.
Arról ismerheted fel a legkönnyebben a sorsodat, hogy azon a területen mindig is sikeres voltál. Mindig elégedett és boldog vagyok, amikor a sorsom irányítja a tetteimet. Minden ember a maga sorsának kovácsa.
6. Végső állapot; egy folyamat vagy változás végeredménye vagy következménye a ciklus befejeződésekor.
Mi lett a találmány sorsa? A balesetes kocsi sorsa az lett, hogy eladtam és újat vettem.
Eredet [sors < latin: sors (sors) < fors (véletlen) < fero (hoz)]
Lásd még: szerencse, sor
Nyelvtani adatok
Kifejezések
Sorsára hagy – (addig vállalt felelősségét nem folytatja; többé nem törődik vele, akár elpusztulni is enged).
