Mágikus szó jelentése
mágikus (melléknév)
1. Titkos tanok rendszerével kapcsolatos (erő, módszer, dolog), amelynek segítségével az alkalmazó személy természetfölötti erőket mozgósít akaratának megvalósítása érdekében.
A varázsló mágikus erőkkel áll kapcsolatban. A boszorkány mágikus varázsigéje megteszi a hatását.
2. Természetfölötti erők használatával előidézett (hatás, jelenség, dolog).
A gyors gyógyulás miatt csak mágikus hatásra lehet gondolni. Az alak mágikus feltűnése borzongással tölt el mindenkit.
3. Átvitt értelemben: Lenyűgöző (hatás, képesség, megnyilatkozás), amelynek hatása alól szinte lehetetlen szabadulni; elbűvölő, varázslatos.
A nő mágikus tekintetétől a férfi nem tud szabadulni. A bűvész mágikus mutatványa nagy tetszést arat.
4. Átvitt értelemben: Hihetetlenül ügyes (hatás, tevékenység), megmagyarázhatatlanul magas képességre, tehetségre utaló.
A balett-táncos mágikus mozgása elkápráztatta a közönséget. A művész mágikus gitározását senki sem tudja utánacsinálni.
5. Átvitt értelemben: Szokatlanul erős szándékot és a hitet használó (személy, módszer, tett), amely a személy kiemelkedő szellemi képességeit használja céljai elérése érdekében.
A halálos kórból a beteg mágikus módon gyógyult meg. A lélekerő mágikus erejét csak jóra lehet használni, mert ez felel meg az ember igazi alaptermészetének.
Eredet [mágikus < mági(a) + -kus (melléknévképző)]
