Magyar értelmező szótár, amelyben a pontos és könnyen érthető meghatározások része minden fogalom, jelentés, szóhasználati példamondat, a helyesírás és a szó eredete.

„Mér” változatai közötti eltérés szó jelentése

 
4. sor: 4. sor:
  
 
[[Image:scales.jpg|right|frame]]
 
[[Image:scales.jpg|right|frame]]
Egy '''nagyságot összehasonlít''' egy meghatározott egységgel, és az összehasonlítás eredményét számokban fejezi ki.
+
Egy '''nagyságot összehasonlít''' egy ismert egységgel, és az összehasonlítás eredményét számokban fejezi ki.
  
 
''Az asztalos a deszkalap hosszát '''mér'''i. A pék a kenyérhez szükséges lisztet '''mér'''i. A varrónő a ruhát megrendelő derekát '''mér'''i egy mérőszalaggal.''
 
''Az asztalos a deszkalap hosszát '''mér'''i. A pék a kenyérhez szükséges lisztet '''mér'''i. A varrónő a ruhát megrendelő derekát '''mér'''i egy mérőszalaggal.''

A lap jelenlegi, 2020. február 23., 20:27-kori változata

mér (ige)

Scales.jpg

Egy nagyságot összehasonlít egy ismert egységgel, és az összehasonlítás eredményét számokban fejezi ki.

Az asztalos a deszkalap hosszát méri. A pék a kenyérhez szükséges lisztet méri. A varrónő a ruhát megrendelő derekát méri egy mérőszalaggal.


Eredet [mér < ómagyar: mér < ősmagyar: meer (mér) < szláv: mer, mier (mér) < szanszkrit: masz (mér)]
Lásd még: mázsa


További részletezés

1. Hosszat határoz meg; egy tárgyat, testet a hosszúság alapegységével egybevet úgy, hogy azt (ha kell többször) végigfekteti rajta, és azt legtöbbször méterben vagy centiméterben megállapítja.

A földmérő zsinórral méri a telek szélességét. A szövetárus egy mérőrúddal méri a kért hosszúságú szövetet.


2. Súlyt határoz meg egy erre alkalmas mérleggel, és azt legtöbbször kilogrammban megállapítja.

A disznó súlyát mázsán méri a gazda. A gyógyszerész milligrammban mér.


3. Térfogatot határoz meg; folyadék, apró szemű anyag mennyiségét úgy határozza meg, hogy azt egy alapmértékül vett edénybe önti, vagy az edényt többször meríti meg benne.

Régen vékával mérték a gabonát. A kocsmáros korsóval méri a felszolgált sört.


4. Hőmérsékletet határoz meg egy hőmérő segítségével; egy test vagy anyag hőmérsékletét, illetve egy személy lázát általában Celsius foknyi egységekben megállapítja.

Az anya a beteg gyerek lázát méri. A sütő hőmérsékletét egy hőmérő méri.


5. Pontos értékeket gyűjt; egy jellemzőre vonatkozó adatokat tudományos alapossággal, számértékekkel kifejezve és rendszerezve vizsgál, hogy azok alapján döntéseket hozzon és más feladatokat, problémákat oldjon meg.

Az erőmű működésének jellemzőit több számítógép méri. A gyár környezetszennyezését pontosan mérik, és utólag is visszakereshetők a korábbi értékek.


6. Nagyságot mutat; megfelelő eszköz jelzi, hogy egy alapegység hányszor van meg a meghatározandó nagyságban.

A mérleg 60 kilót mért, amikor a lány ráállt. A hőmérő tizedes fokokat is mér.


7. Távolságot kijelöl egy felületen, tárgyon, rajzon egy vonal mentén.

A varrónő három centimétert mér felhajtásnak. Az asztalos két centimétert mér bevágásnak a deszkán.


8. Számot mutat; egy eszköz, műszer mutatja a meghatározni kívánt mennyiség számszerű értékét.

A stopperóra századmásodperceket is mér. A gyógyszertárban használt mérleg mindig pontosan mér.


9. Árut kiadagol; kért mennyiségekben árusít; egy árusító személy adagolható anyagot, árut, holmit adott egység szerint a kért mennyiségben (egy alkalommal) elad.

A hentes friss combot mér a mérlegen. A piacon a kofa egy kiló krumplit mér. A sarkon túli háznál jó bort mérnek.


10. Átvitt értelemben: Hozzáállást mutat, viselkedése megnyilvánul.

A főnök furcsán méri a méltányosságot a beosztottjainak: van, akinek kevesebb jut belőle. A jó ember bőven méri a szeretetét.


11. Átvitt értelemben: Adott mértékben meghatároz, megszab egy dolgot.

Egy szerzetes kevéssel méri az anyagi javakat. A munkavezető bőven méri az elvégzendő munkát.


12. Átvitt értelemben: Egy alaphoz arányítva határoz meg; megszabja egy dolog nagyságát.

Egy megfontolt ember a jövedelméhez méri a kiadásait. A jó vezető a jutalmat az elért teljesítményhez méri.


13. Átvitt értelemben: Egy alaphoz hasonlítva ítél meg vagy becsül fel egy fokozatot, értéket.

Egy ember fejlődését a képességeihez mérik. A fiú a lányt a korábbi barátnőihez méri.


14. Erős ütéssel sújt egy személyt, dolgot.

A csősz nagyot mér a botjával az elkapott tolvajra. A bokszoló egy balegyenest mér az ellenfelére. Az idegen ember egy pofont mér a másikra.


15. Régies: Mértékre szab ruhát, lábbelit egy személy testéhez igazítva azt.

A varrónő ruhát mér a megrendelőkre. A varga csizmát mér az embereknek.


Nyelvtani adatok

Csak a Reklámmentes WikiSzótár.hu előfizetői számára használható funkció. Bejelentkezés >>>

Kifejezések

Büntetést/csapást mér rá – (büntetéssel, erőszakos támadással sújtja, erejét letöri).


Egyenlő mértékkel mér – (igazságos, nem részrehajló).


Kanállal mérik a tudományt – (bőséges lehetőséget biztosítanak a tudományok elsajátítására).


Kétszer mér, egyszer vág – (gondosan végzi a munkáját).


Különböző mértékkel mér – (az egyiket szigorúbban, a másikat enyhébben ítéli meg, nem azonos szempontok szerint vagy elfogultan ítél meg személyeket, dolgokat).


Lattal/latra mér – (Régies: nagyon takarékosan, fukarul bánik vele).


Magát vele méri – (Régies, elavult: erejét próbálja vele; megmérkőzik vele).


Patikamérlegen mér – (túlzott gonddal, kicsinyeskedve szab meg, bírál el vagy szemlél).


Távolságot/utat/teret mér – (Régies, népies: hosszában egyszer vagy többször végighalad, föl-alá járkál rajta).



mér' (határozószó)

Lásd: miért


Lezárva 7K: 2013. január 4., 17:18





WikiSzótár.hu: az online magyar értelmező szótár (meghatározások, jelentések, példák, eredetek, szinonimák, szócikkek, fogalmak, szóhasználat, nyelvtan)