Lélegzet szó jelentése
lélegzet (főnév)
1. Beszívott levegő (mennyisége), amely a tüdőbe kerül egy alkalommal.
Az orvosnál nagy lélegzetet kell venni vizsgálatkor. A rohanástól kifogyott a buszhoz futó férfi lélegzete.
2. Kilehelt levegő (mennyisége), amely a tüdőből kikerül egy alkalommal; lehelet.
A sok dohányzástól kellemetlen az erős dohányos lélegzete. A lélegzeten érződik a test melege.
3. Levegő cserélgetése a tüdőben; egy ember vagy tüdős állat részéről a levegő rendszeres beszívása, amivel oxigént vesz fel a levegőből, majd az elhasznált gázkeverék kiengedése az orrán vagy száján át; lélegzés.
Az ember lélegzetének üteme mozgásának gyorsaságától függ. A lélegzet életünk első percétől szakadatlan folyik. A lélegzet megléte a személy életben létét jelzi.
Eredet [lélegzet < lélegz(ik) + -et (főnévképző)]
