Lánc

lánc (főnév)

Egymásba kapcsolt elemek sora.

A harapós kutya nyakán egy lánc van. A kerékpárt egy lánccal kötik ki, hogy el ne lopják. Az emberek eleven láncot alkotnak tiltakozásul.

Eredet [lánc < ómagyar: lánc < ősmagyar: gáncs, kancs (bokalánc, béklyó) < mongol: gindsi (lánc, „gáncsoló”)]
Megjegyzés: A szó alakjára a honfoglalás után hatással volt a szláv: lancuh, lancuga, lancuha (lánc) is.

További részletezés

1. Egymásba kapcsolt fémgyűrűk sora; olyan összekapcsolt szemekből, karikákból álló eszköz, amellyel összekötnek, megerősítenek, felfüggesztenek vagy húznak egy dolgot.

A kocsi rakományát egy lánc fogja át. A kerékpáron a pedált és a meghajtott kereket egy lánc köti össze.

2. Nyakban hordott ékszer vagy jelvény, amely egymásba kapcsolódó nemesfém szemekből készül. Ékszerként vagy egy hivatal, méltóság jelvényeként viselik.

A bíró egy láncot visel a nyakában. A lány tizenhatodik születésnapjára kap egy aranyláncot.

3. Fogva tartó eszköz; egy rab megbilincselésére, fogva tartására használt, összekapcsolt gyűrűkből álló eszköz, amelyet lakattal rögzítenek helyhez.

A várbörtönben a rab láncot hord. A rabokat a kocsiban egymáshoz lánccal kötik össze.

4. Mozgást korlátozó eszköz; egy kutya vagy más állat (például: ökör, bika, medve) megkötésére, fogva tartására használt, összekapcsolt karikákból, szemekből álló eszköz.

A harapós kutya lánccal van kikötve. A gazda láncon vezeti a bikát.

5. Műszaki: Összekapcsolt elemekből álló alkatrész; szemek helyett összekapcsolódó rövid fémrészekből (lemezekből, görgőkből, hevederekből) álló eszköz, amelyet emelésre, vontatásra, húzásra, forgó mozgás átvitelére használnak.

A daru egy lánccal emeli fel a terhét. A járműben a motor meghajtó tengelyről egy lánc viszi át a forgást a másik tengelyre.

6. Műszaki: Tartóelem; rétegesen egymásra fektetett és csuklós összeköttetéssel egybefoglalt, sajtolt acéllemezek sora, amelyek felfüggesztve a lánchíd tartószerkezetét alkotják.

A híd láncai kerülnek fel a pillérekre először. Az első budapesti állandó hidat láncok tartják.

7. Összefűzött karikák sora, amely több, egymással összekötött növényi szárból, fűszálból vagy fonálból, zsinórból, papírszalagból készített karikákból áll.

A gyerekek láncokat készítenek színes papírcsíkokból. Az elkészült láncokat egymás nyakába rakják.

8. Átvitt értelemben: Szabadságtól megfosztás; egy személy vagy közösség rabsága, szolgasága vagy elnyomatása, önrendelkezési jogának, döntési szabadságának nagyfokú korlátozása vagy megszüntetése.

Az elnyomottak szabadulni akarnak láncuktól. A hódítók lánca ellen fellázad a megszállt terület népe.

9. Átvitt értelemben: Terhet jelentő kötöttség, káros szokás, amely az embert bizonyos szempontból korlátozza.

A kábítószer láncaitól nehéz szabadulni. Az adósság láncából csak hosszú évek után sikerült kiszabadulni a családnak.

10. Átvitt értelemben: Álló emberek sora, akik egymástól bizonyos rövidebb távolságra helyezkednek el, és legtöbbször kisebb tárgyakat adogatnak kézről kézre.

A régi építkezéseken a malteros vödröket egy lánc továbbította a falat rakó kőműveseknek. A gátépítésen az emberek láncban rakják a homokzsákokat.

11. Átvitt értelemben: Kisebb egység, amit egy feladat végrehajtására szerveznek meg, és a tagjai meghatározott rend vagy szerep szerint kapcsolódnak egymáshoz.

A lánc tagjai összehangoltan dolgoznak. Senki se lóg ki a láncból.

12. Átvitt értelemben: Sorba rendezett személyek tárgyak vonala.

A katonák láncban haladnak a csatatér felé. Az ágyúkat láncban helyezi el a hadvezér.

13. Átvitt értelemben: Összekötő viszony; személyeket egymással összefűző kapcsolat.

Az erős barátság láncát nem tépi szét a távolság. A párt a szerelem lánca köti össze.

14. Átvitt értelemben: Kölcsönös kapcsolat egymást követő jelenségek, események, eljárások között; folyamatos összefüggés; láncolat.

Az események lánca gyorsan követi egymást. Az író fejében a regény történetének lánca kezd kialakulni.

15. Átvitt értelemben, kémia: Összekapcsolódási mód, ahogy az atomok, atomcsoportok egymáshoz kapcsolódnak a szerves vegyületek molekuláiban.

A cukrot egy szénből álló lánc alkotja. Az új vegyület két lánc összekapcsolódásából áll.

16. Átvitt értelemben, földrajz: Hegység vonulata; ugyanahhoz a hegycsoporthoz tartozó hegygerincek, hegycsúcsok sorozata.

A Kárpátok láncai körülveszik Magyarországot. Tőlünk nyugatra az Alpok láncai húzódnak.

17. Átvitt értelemben, szövőipar: Szövetet alkotó fonál, amelyik a szövet hosszirányában halad.

A szövőgépen a lánc elszakadt. A láncra kerülő csomók adják a szövet mintázatát.

18. Régies, népies: Földmérő eszköz, amit legtöbbször parcellázására használnak.

A telkek nagyságát lánccal mérik ki. A lánccal leellenőrzik, hogy a gazdák földjének jó helyen van-e a határa.

19. Régies, népies: Hosszúság mértékegysége; 180 méter (10 öl).

A gazda földjének szélessége két lánc. A kimért telek egy lánc.

20. Régies, népies: Kimért terület, amely megfelel egy magyar holdnak (1200–1600 négyszögöl).

A gazda két láncba kukoricát vet. A gyümölcsösben fél láncon csak almafa van.

21. Üzletek csoportja közös név alatt, amelyek közös üzletviteli elvek alapján működnek.

A sok üzletből álló lánc országos akciót indított el. A lánc olcsóbban hirdet, mint a kis üzletek.

Nyelvtani adatok

Csak a Reklámmentes WikiSzótár.hu előfizetői számára használható funkció. Bejelentkezés >>>

Kifejezések

Láncot hord – (rabságban van).

Letépi/széttöri/szétzúzza láncait – (kivívja szabadságát).

Veszek neked toronyórát lánccal – (lehetetlen kívánság teljesítésére tett ígéret egy telhetetlen személynek, főleg gyereknek).

lánc (melléknév)

1. Régies, népies: Tíz ölnyi (hosszúság, oldal), ami 180 méternek felel meg.

A szélességében fél lánc telken egy szép házat lehet építeni. A föld két lánc hosszúságban nyúlik fel a dombra.

2. Régies, népies: Egy holdnyi nagyságú (terület)

A család három lánc földet művel. A gazda egy lánc földet ad a lányával hozományba.

Lezárva 7K: 2012. szeptember 27., 17:58