Magyar értelmező szótár, amelyben a pontos és könnyen érthető meghatározások része minden fogalom, jelentés, szóhasználati példamondat, a helyesírás és a szó eredete.

Kritika szó jelentése

kritika (főnév)

Értékelő vélemény, illetve ennek elmondása egy személy vagy alkotás rossz vagy jó tulajdonságairól személyes megítélés alapján; bírálat.

Az új könyv jó kritikát kapott. A kritika az egekig dicsérte a díjat nyerő filmet.


Eredet [kritika < francia: critique (kritika) < latin: criticus (bíra, döntnök) < görög: kritikosz (dönteni tudó) < krino (dönt < szétválaszt)]


További részletezés

1. Minősítő cikk, értékelő írás, amely egy irodalmi, tudományos, művészeti alkotás gyengéiről, ritkábban értékeiről szól.

A színész elolvassa a róla megjelenő kritikát. A kritikában elismerően írnak az új darabban látható alakításáról.


2. Összehasonlítás; hasonló jellegű, de részleteiben eltérő alkotások, eljárások, dolgok jellemzőinek összevetése, és ez alapján egymással szembeni előnyeiknek és hátrányaiknak kimutatása.

A nyelvtanfolyamok kritikájából megtudtam, mik a különbségek közöttük. A javasolt megoldások elemző kritikája rámutatott legtöbbjük hiányosságaira, és így könnyű volt kiválasztani azt, amelyik minden igényt kielégít.


3. Maró, bántó leértékelés, aminek nincs valós alapja, vagy csak egy lényegtelen részlet hibájának eltúlzásán alapszik. Ez gonosz törekvés arra, hogy a célszemély eltűnjön, beszüntesse tevékenységét. Ugyanakkor burkolt próbálkozás, hogy a beszélő személy szégyenletes tetteiről és mulasztásairól elterelje a figyelmet.

A hűtlenkedő férj részéről egy nap se maradt el a kritika a felesége felé. Sose azt nézd, hogy mit mond a kritika, hanem hogy ki mondja: igaz ember-e vagy sem.


4. Művészet: A hivatásos bírálók összessége, ezek minősítő nézete, amely az adott művészeti ág megítélését tükrözi.

A kritika lelkesen fogadta az új darabot. A festőművész tárlatáról a kritika elismerően ír.


Kifejezések

Kritikán aluli – (nagyon gyenge, csapnivalóan rossz, hitvány minőségű).


Minden kritikán felül áll – (a.) kifogástalan minőségű, hibátlan; b.) bírálat felett álló személy, dolog, jelenség, amely nem lehet bírálat tárgya).


Lezárva 7K: 2012. június 17., 14:43




WikiSzótár.hu: az online magyar értelmező szótár (meghatározások, jelentések, példák, eredetek, szinonimák, szócikkek, fogalmak, szóhasználat, nyelvtan)