Kender szó jelentése
kender (főnév)
1. Kétlaki rostnövény, amelynek érdes, szeldelt levele, magasra növő szára van. Rostjaiból a lenfonálnál durvább fonal készül.
A learatott kendert áztatják. A kender akár öt méteresre is megnő.
2. Rostok tömege; ennek (1) a növénynek a rostjai feldolgozott állapotban.
A vízvezeték-szerelő kendert teker a menetre tömítésnek. Az erős kötelet kenderből sodorták.
3. Átvitt értelemben: Drog; az érzékszerveket és a tudatot tompító készítmény, amely rövid kellemes érzést, majd tartós károsodásokat okoz. A marihuána névváltozata. További adatokat lásd: marihuána.
A kender elszívva édeskés szagot áraszt. A kendert a jobb éghetőség miatt dohánnyal keverik, ennek neve: "joint" [dzsoint].
Eredet [kender < ómagyar: kender < mongol: kindur, kencir (kender < rost, szőr)]
