Magyar értelmező szótár, amelyben a pontos és könnyen érthető meghatározások része minden fogalom, jelentés, szóhasználati példamondat, a helyesírás és a szó eredete.

Hír szó jelentése

A lap korábbi változatát látod, amilyen Zsoltti (vitalap | szerkesztései) 2017. január 11., 19:09-kor történt szerkesztése után volt.
(eltér) ← Régebbi változat | Aktuális változat (eltér) | Újabb változat→ (eltér)

hír (főnév)

Tell0.jpg

Közölt új adat; információ közelmúltbeli eseményekről, változásokról.

A békekötés hírének hallatára az emberek kitódulnak az utcákra. Ez a hír bejárja a Földet. A jó hír szárnyakon jár.


Eredet [hír < ómagyar: hír < ősmagyar: jiri, hiri (hír) < dravida: kíru (hirdet, kiabál)]
Megjegyzés: hasonló szó a sumér: hir, gir (hír, üzenet < küldés).


További részletezés

1. Beszámoló egy eseményről, történésről, amely (lehetőleg) tényszerűen elmondja, hogy kivel vagy kikkel, mi és mikor történt.

A futár megjött a hírrel, hogy győzött a csapat. Jó lenne már hírt kapni a régi barátom felől: mi történt vele az utóbbi években.


2. A média számára értelmezett beszámoló, szenzáció. Valódi eseményről, történésről szóló, a média előre kialakított szándéka szerint elferdített beszámoló, amely alkalmas az emberek hozzáállásának formálására. Ezzel alakítják ki a közvéleményt.

Ahhoz, hogy valami hír legyen, a következő dolgokról kell beszámolnia: botrány, erőszak, pusztítás, szex, sok pénzzel legyen kapcsolatos, és legyenek a dologgal kapcsolatban híres emberek. A híreket mindig előzetesen gondosan megszerkesztik. A híradó sok rossz hírt közöl.


3. Átvitt értelemben: Előjel, amely egy esemény, történés közeli bekövetkezésére mutat, utal.

A hóvirág kikelte már a tavasz híre. A csillag Jézus születésének hírét jelezte.


4. Átvitt értelemben: Széles körben elterjedt vélemény egy személyről, tárgyról, dologról.

Egy vezető sokat ad a hírére. A lányt hírbe hozták a faluban.


5. Átvitt értelemben: Hírnév, dicsőség; kiváló tett, teljesítmény, kimagasló érdem erkölcsi eredményeként keletkezett köztisztelet, számon tartott érték.

A kiváló művész országos hírt szerez magának. A híre az egész Földet bejárja.


Nyelvtani adatok

Csak a Reklámmentes WikiSzótár.hu előfizetői számára használható funkció. Bejelentkezés >>>

Kifejezések

A hír szerint – (úgy mondják, azt mondják).


Az a hír járja – (azt híresztelik, az a szóbeszéd).


Bíró hírével – (Régies: törvényes úton).


Ez nem történik isten hírével – (Népies: hamis, csalárd, nem tiszta úton/módon történik).


Hírbe hoz – (Régies: a.) férfi alkalmat ad rá, hogy pletyka keletkezzen arról a nőről, akinek udvarol; b.) pletykát terjeszt egy személyről).


Hírbe keveredik/jön vele – (egy személlyel kapcsolatos szerelmi viszonyáról beszélnek az emberek).


Hírben áll – (Népies: sok rosszat beszélnek róla).


Hírből sem ismeri / hírét se hallotta – (egyáltalán nem ismeri).


Híre fut neki – (hamar ismertté válik egy nevezetes esemény).


Híre jár – (szájról szájra terjed).


Híre szalad / szétszalad a híre – (gyorsan elterjed, hamar ismertté válik).


Hírében áll – (azt beszélik / úgy tudják róla, hogy az, annak mondják, tartják).

A gazda fösvény ember hírében áll. A legény becsületes ember hírében áll.


Hírét sem hallottam – (nem tudok róla semmit, nincs tudomásom róla).


Hírével / híre nélkül – (Népies: egy személy tudtával / tudta nélkül).


Hírré ad/tesz – (a.) közbeszéd tárgyává tesz; b.) új tudnivalót másoknak elmond).


Hírre kap – (hirtelen híressé, divatossá válik).


Hírt ad róla – (értesít, tudósít róla).


Hírt hall róla / hírét hallja – (szóbeszédből futólag értesül róla).


Hírül viszi – (tudomására hozza).


Holt hírét költi – (azt terjeszti róla, hogy meghalt).


Jó/rossz hírben áll – (jót/rosszat beszélnek róla).


Kósza hír – (bizonytalan hitelű, megbízhatatlan forrásból eredő, ismételten felbukkanó közlés).


Nagyobb híre volna annak – (többen vagy többet beszélnének róla, ha igaz volna).


Olyan hírek hallatszanak – (egyes emberek azt beszélik, úgy mondják).


Se híre, se hamva – (nyomtalanul eltűnt).


Szárnyaló hír – (gyorsan terjedő közlés).


Szófia beszéd/hír – (hazug beszéd, közlés, alaptalan szóbeszéd).


Veszett hír – (Népies: erkölcsi tekintetben romlott vagy romlottnak mondott személyről szóló vélemény).


Veszett hírét költi – (Régies: megrágalmazza őt).


Közmondás

A rossz hír szárnyon jár, a jó hír alig kullog.


Lezárva 7K: 2011. december 21., 11:47





WikiSzótár.hu: az online magyar értelmező szótár (meghatározások, jelentések, példák, eredetek, szinonimák, szócikkek, fogalmak, szóhasználat, nyelvtan)