Gajdol szó jelentése
gajdol (ige)
1. Lármás hangon énekel; csúnyán vagy kellemetlenül hangosan, rendszerint elnyújtva vagy részeg ember módjára kurjongatva kornyikál.
A legények a kocsmában késő éjszakáig gajdolnak. A részeg hazafelé menet az úton óbégatva gajdol.
2. Tájszó: Érthetetlenül mond; idegen nyelven vagy a szavakat érthetetlenül kiejtve, esetleg éneklő hanglejtéssel vagy éppen nagyon is monoton hangon beszél vagy kiabál.
A kántor a temetésen siránkozva gajdol valami szent éneket. A német rendszámú autó megállt a parasztháznál, és a vezető kérdezett valamit a padon ülő öregtől, aki erre egyet legyintett, mert nem értette, mit gajdol az idegen.
3. Átvitt értelemben, régies, elavult: Sír; elkeseredetten hangosan bőg.
A kisgyerek egyedül maradt a szobában, ezért keservesen gajdol. Az édesanyát nagyon zavarta, hogy miért gajdol olyan sokat a gyereke.
4. Átvitt értelemben, régies, elavult: Dudán játszik; bőrtömlős fúvós hangszert megszólaltat.
A juhász a fa alatt ülve a nyáj mellett gajdol. Az öregember szívesen gajdol a diófa alatt üldögélve.
Eredet [gajdol < gajd + -ol (igeképző)]
