Felkiáltás szó jelentése
A lap korábbi változatát látod, amilyen Zsoltti (vitalap | szerkesztései) 2016. október 25., 13:12-kor történt szerkesztése után volt.
felkiáltás (főnév)
1. Hirtelen, nagyon hangos megszólalás erős indulat, érzés hatására.
A feltaláló szobájából örömteli felkiáltás hallatszott. A sérült megérintette a fájós testrészét, amitől felkiáltás tört ki belőle.
2. Magasabb helyre szólás; egy lenti helyről fentre ordítás nagyon hangosan.
A férj fennhagyta a kulcsát, így az utcáról a negyedikre felkiáltásával felverte az egész házat. A váltás felkiáltással figyelmeztette érkezésére a toronyban álló őrt.
Eredet [felkiáltás < fel- (igekötő) + kiált + -ás (főnévképző)]
