Felkiáltó szó jelentése
A lap korábbi változatát látod, amilyen Zsoltti (vitalap | szerkesztései) 2016. október 25., 13:52-kor történt szerkesztése után volt.
felkiáltó (melléknév)
1. Teli torokból közlő (személy), aki nyomatékkal, hangosan beszél, hogy távolról is meghallják.
A hír hallatára felkiáltó férfira sokan felfigyeltek. Az utcáról felkiáltó árus megvárta a vevőket.
2. Nyelvtan: Erős érzelmi töltésű (mondat), amely hangsúlyosan közli az igével kifejezett tényt.
A felkiáltó mondat végén felkiáltójel van, erről lehet felismerni. Néhány felkiáltó közlés: Ideje pihenni! Várj! Bár levinnéd már a ládát a pincébe!
Eredet [felkiáltó < fel- (igekötő) + kiált + -ó (melléknévképző)]
felkiáltó (főnév)
Hangosan szóló személy, aki nyomatékkal, kiabálva beszél.
A rendőrség kiemelte a tömegből a rendezvényt megzavaró felkiáltókat. Az ijedtében felkiáltó elmenekült a helyszínről.
