Magyar értelmező szótár, amelyben a pontos és könnyen érthető meghatározások része minden fogalom, jelentés, szóhasználati példamondat, a helyesírás és a szó eredete.

Ember szó jelentése

A lap korábbi változatát látod, amilyen Zsoltti (vitalap | szerkesztései) 2019. február 20., 11:08-kor történt szerkesztése után volt.
(eltér) ← Régebbi változat | Aktuális változat (eltér) | Újabb változat→ (eltér)

ember (főnév)

Father-in-low2.jpg

Értelmes élőlény, aki észszerűen működő közösségben él, illetve férfi és nő alakban létezik.

Az emberek munkájuk eredményével egymás életét teszik jobbá. Az ember képes megkülönböztetni a jót a rossztól. Az ember képes a jövőre is gondolni.


Eredet [ember < ómagyar: ember < ősmagyar: embör, enbar (ember) < ejn (én) + bira, bar (bír, erő, hord)]
Azaz: aki énnel bír; én-t hordozó; aki öntudattal rendelkezik.


További részletezés

1. Tudatos élőlény, aki képes a magas szintű szellemi tevékenységekre és alkotásra az anyagi világban. Felegyenesedve járó, majmokéhoz kissé hasonló testű élőlény, akinek jellemzője a ruházat és eszközök használata, a környezet felhasználása és hozzáigazítása az igényeihez, a kiterjedt alkotó tevékenység, a jó és a rossz fogalmának tudása és megkülönböztetési képessége (lelkiismeret), csoportos élet, szervezettség és egymás kölcsönös segítése.

Az ember képes gondolatcserére és álmai megvalósítására. A szépség teremtése és élvezése iránti vágy egyedül az ember sajátja az élővilágban. Minden ember megsértődik, ha állatnak nevezed.


2. Férfi, felnőtt hímnemű emberi lény.

Jött egy ember, és útbaigazítást kért. A faluból az emberek felszálltak a vonatra és beutaztak a városba munkát keresni.


3. Népies: Férj, az asszonnyal szembeállítva, a nő párja, kedvese.

– Az emberem elment dolgozni a gyárba – mondta Róza a szomszédasszonyának. – Az én emberem itthon maradt a faluban – válaszolta az. – A fejébe vette, hogy majd a kukoricából lesz pénzünk.


4. Nyelvtan: Meghatározatlan személy. Akkor használjuk, amikor általánosságban beszélünk valakiről, vagy valakikről.

Az embert a segítőkészsége teszi boldoggá. Az ember nem élhet magányosan. Az ösvényen látszott, hogy régen járt erre ember.


5. Egészséges személy, aki testi, lelki, értelmi vagy erkölcsi tulajdonságaival megfelel azoknak a követelményeknek, amelyeket vele szemben bizonyos értékelés alapján támasztanak.

Az iszákos férfi úgy érezte, hogy megtérése után lett ember. A mesében csak a huszárra mondta a róka a medvének, hogy ez már ember, őt megtámadhatja.


6. Tag, adott csoporthoz, eszméhez, célhoz, személyhez csatlakozott, oda tartozó személy.

A szocialista ember elvont képe évtizedekig példa volt az ország fiatalsága előtt. A keresztény ember a mai példakép. Az új miniszter a saját embereit ültette kulcspozíciókba.


Nyelvtani adatok

Csak a Reklámmentes WikiSzótár.hu előfizetői számára használható funkció. Bejelentkezés >>>

Kifejezések

Ember a talpán – (ügyes, okos ember, aki magabiztosan sikerrel kezeli a problémáit).


Embere szavának – (minden körülmények közt megtartja szavát).


Embere válogatja – (az egyéntől függ, nem lehet mindenkiről elmondani).


Emberére talált – (olyanra talált, akin nehéz kifogni, nehéz legyőzni).


Az ember fia – (Vallási: Jézus Krisztus, a második isteni személy).


Az ember fia/gyereke/lánya – (Népies: a beszélő vagy a szóban forgó személy).


Kis ember nagy bottal jár – (a kis emberek gyakran szeretik a nagyot adni).


Nézze meg az ember! – (felháborodás kifejezésére használjuk).


Emberszámba vesz – (érett embernek, felnőttnek tekint).


Közmondások

Amilyen az ember, olyan a munkája – (az ember egyénisége, jelleme határozza meg munkája értékét).


Messziről jött ember sokat mond / hazudik / bármit mondhat – (ha ismeretlen helyről jött valaki, nem lehet szavai igazságát ellenőrizni).


Hamarabb utolérik a hazug embert, mint a sánta kutyát – (nehéz úgy hazudni, hogy rajta ne fogják az embert).



Lezárva 7K: 2011. augusztus 6., 17:46





WikiSzótár.hu: az online magyar értelmező szótár (meghatározások, jelentések, példák, eredetek, szinonimák, szócikkek, fogalmak, szóhasználat, nyelvtan)