Dekadencia szó jelentése
dekadencia (főnév)
1. Szellemi hanyatlás, erkölcsileg bomló, beteges állapot.
Az emberiség dekadenciája a 19. század második felében indult meg rohamosan: vajon mi történt akkor? A dekadenciát a történelem tanúsága szerint mindig a vallás hanyatlása előzi meg. A dekadencia után jön a gazdasági, majd politikai bukás is. A dekadenciát csak új erkölcsi eszmék tudják megállítani.
2. Irodalom- és művészettörténet: A társadalmi erkölcsi hanyatlás tükröződése a művészetekben főleg a 19. század végén és a 20. század elején; formalizmus, egyénieskedés, pesszimizmus, a betegesség kultuszának, az ösztönök uralmának és a művészet öncélúságának hirdetése jellemzi.
A pesszimista hangvételű művek stílusát ma nem soroljuk be a dekadencia közé. A dekadencia hatása nagyban hozzájárult a világháborúk kitöréséhez.
3. Művészet: Hanyatló szakasz; művészi alkotópálya végső szakasza, amely az alkotási képesség hanyatlását mutatja.
A festő dekadenciája harminc év sikeres életpálya után kezdődött. Az író már alig jelentetett meg új regényt, írásaira a korábbiak ismétlése, a dekadencia lett jellemző.
Eredet [dekadencia < latin: decadentia (hanyatlás) < decado (leesik, lesüllyed) < de- (le) + cado (esik)]
