Hagyaték szó jelentése
hagyaték (főnév)
1. Meghalt személy vagyona, amit az utódoknak, rokonoknak hátrahagy. Elhunyt személy után másokra maradt vagyontárgyak, holmik, értékek.
A gyermekei között két részre osztották a hagyatékot. Általában a feleségé, gyermekeké és a legközelebbi rokonoké a hagyaték.
2. Átvitt értelemben: Hátrahagyott művek; egy alkotó teljes életműve, összes alkotása, illetve a kiadatlan művei.
A regényíró hagyatékát egy sorozatban adták ki. A kiadó gondozza az írónő hagyatékát.
3. Átvitt értelemben: Szellemi érték; az utókort büszkévé tevő siker, eredmény emléke.
1848 hagyatéka ma is felemelő érzés a fiataloknak. Gondosan őrizzük a honfoglaló hősök hagyatékát.
4. Régies: Megmaradt rész; nagyobb mennyiségből fennmaradt kisebb darab.
A tavalyi búzából már csak egy kis hagyaték van a kamrában. A cséplés után azt a kevés hagyatékot is felsepertük az udvarról.
Eredet [hagyaték < hagy + -at (igeképző) + -ék (főnévképző)]
