Gúzs szó jelentése
gúzs (főnév)
1. Népies: Kötél, amit vízzel hajlékonnyá tett, szívós vesszőből vagy szalmából, kenderből, ritkábban bőrből csavarnak, fonnak.
A csikós gúzst fon a bőrből. A halász gúzst köt a harcsacsapdára.
2. Népies: Evezőrögzítő gyűrű ladikon, ami kenderkötélből készül.
A halász bedugta az evezőt a gúzsba. A gúzsban könnyen mozog a lapát.
3. Hajózás: Rövidebb kenderkötél, amely két vontatókötelet lazán egymáshoz kapcsol, összefog.
A használaton kívüli vontatókötelet a gúzs tartja fenn. A gúzs nem engedi, hogy a kötelek széttartsanak.
4. Népies: Vaskarika, amellyel a lőcsöt, illetve a vendégoldalt a szekér oldalához fogatják.
Bár a gúzs már rozsdás volt, de még kitartott a rázkódás közben. A gúzs beleakad a lőcs bütykébe.
5. Tájszó: Béklyó, amit lószőr és kender keverékéből fonnak, és az állat (például egy legelésző ló) mozgását korlátozza.
A csikós a gúzst felteszi a ló lábára. A gúzs miatt a ló csak kicsiket tud lépni.
Eredet [gúzs < ómagyar: gúzs < szláv: guzs (kötél, kötelék) < szanszkrit: juds (kötelék, iga)]
