Gerinc szó jelentése
gerinc (főnév)
1. A törzs vázoszlopa; az ember és sok állat testében a háti oldalon a fejtől a medencéig húzódó, szorosan egymáshoz illeszkedő csigolyák sora; csigolyaoszlop.
A gerinc hajlékonysága testmozgással megőrizhető idős korra is. A gerinc magába foglalja és védi a gerincvelőt, amely a koponyától a medencéig ér.
2. Felszíni forma; hegység vagy hegylánc legmagasabb részeinek vonulata, a két lejtő metszésvonala.
A kirándulók feljutottak a gerincre, így mindkét irányba szép kilátás nyílt előttük. A gerinc elválasztotta a hegy keleti és nyugati lejtőit.
3. Kiemelkedő él; főleg építményen, vázszerkezeten az a kiálló szél, amelyben két lap, főoldal találkozik.
A háztető gerincén egy fő gerenda fut végig. A hajó gerince adja a hajótest szilárdságát és rugalmasságát.
4. Műszaki: Szilárdító elem, rész, amely egy szerkezet, építmény szilárdságát, egységét, részeinek célszerű összefüggését biztosító váz.
Az eke gerincét a gerendely adja. A híd gerincét a rugalmas drótkötélszerkezet adja.
5. Növénytan: Levélnyél; a szárnyasan összetett levél nyelének folytatása, amelyen kétoldalt a levélkék ülnek.
Az akácfa levelén középen fut a gerinc. A gerincen ovális levélkék ülnek.
6. Átvitt értelemben: Jellemszilárdság; erkölcsi elvekhez igazodó, szilárd, biztos magatartás, amelyet sem megfélemlítéssel, sem csábítással nem lehet megingatni; erős, szilárd jellem.
A becsületes ember büszke a gerincére. A csábítás és az anyagi előnyök ígérete kikezdheti az ember gerincét.
7. Átvitt értelemben: Központi rész; egy rendszer, szervezet, szervezett tevékenység, megnyilatkozás, ideológia, hit központi fő eleme, amelyre a többi elem épül, amelyhez minden más kapcsolódik.
A szónok beszédének gerincét a szabadságjogokért való kiállás alkotta. A gépkocsi gyártórendszer gerince a robotokkal felszerelt fő szerelőszalag. A nemzet gerince a szilárd erkölccsel rendelkező középosztály.
Eredet [gerinc < ómagyar: gerinc < ősmagyar: gerincs, girind (rovátkoltság, kiemelkedés) < dravida: karukku (csipkés, fogazott < fűrészfog)]
Lásd még: geréb, göröngy
Nyelvtani adatok
Kifejezések
Hullám gerince – (a hullám éle, taraja).
Könyv gerince – (a könyv két fedelét vagy fedőlapját összekötő, rendszerint kissé domború rész; a könyv háta).
Lezárva 7K: 2011. október 20., 15:49
