Medve szó jelentése
medve (főnév)
1. Nagy, zömök testű bundás emlős, amely erdős hegyekben él, mozgása lomha, bundája sűrű. A medve feje nagy, orra megnyúlt, farka rövid, tépőfoga nem alakult ki, zápfogain tompa dudorok találhatók.
A medvék többsége mindenevő, de vannak köztük ragadozók, és kizárólag növényevők is. A medvék csak Európában, Ázsiában és Amerikában élnek.
2. Műszaki: Gépi erővel működő kalapács üllője.
A vastömböt egy daru emeli a medvére. A medvére zuhan le a gőzkalapács.
3. Műszaki: Megdermedt olvadék; a kohóban, kemencében műszaki hiba miatt egy tömegben megszilárdult fémtömb, amelyet csapolás helyett csak jelentős bontási munkákkal lehet onnan eltávolítani.
A hosszú áramszünet miatt minden leállt, és medve lett a kohó aljában. Egy hét kiesést okozott, amíg eltávolították a medvét.
4. Népies: Nagy kalapács, amellyel fa hasításakor, faragáskor, véséskor vagy más hasonló munka végzésekor egy másik szerszámot ütögetnek, vernek a megmunkálandó anyagba; bunkó.
Az ács egy medvével üti bele az ékeket a fatörzsbe, hogy hosszában kettévágja. A medve feje jóval nagyobb, mint egy kalapácsé.
Eredet [medve < ómagyar: medve < szláv: medvedj (medve < „mézevő”) < med (méz)]
