Só szó jelentése

só (főnév)

1. Kristályos anyag, amely a nátrium és a klór vegyülete. Szürkés színű anyag, amelyet ételízesítésre, tartósításra használnak. Íze a tengervízhez hasonló. A hegyekben bányásszák, vagy tengervízből párolással nyerik ki.

A só bányászata régen királyi előjog volt. Erdélyben sok sót bányásztak régen.

2. Ételízesítő por; finomított, porszerű, fehér anyag, amit kifejezetten főzésre használnak; vagy tengervízből párolják le, vagy hegyekben bányászott kősóból készítik. Szerepe ételekben az íz javítása mellett a szervezet kiszáradásának megakadályozása.

Tengeri sót is kaphatunk a boltokban. A só nélkülözhetetlen ásványi anyag a szervezetünk működéséhez. A fejfájás oka sokszor a kevés só vagy kevés megivott víz.

3. Átvitt értelemben: Fontos összetétel, amely egy dolgot ízletessé, élvezhetővé tesz.

Az élet sója az élvezet – mondják sokan. A társalgás sója a finom humor.

4. Kémia, vegyipar: Kristályos vegyület, amely egy fémből és egy sav maradékából áll.

A konyhasó a sósav sója. A szőlő permetezésére használt permetszer a kénsav sója.

Eredet [só < ómagyar: só < ősmagyar: saj, sav, sava (só) < dravida: sava (só)]
Lásd még: szik

Nyelvtani adatok

Csak a Reklámmentes WikiSzótár.hu előfizetői számára használható funkció. Bejelentkezés >>>

Kifejezések

Attikai só – (csípős szellemesség, elmésség).

Repülősó / szagos só – (Régies: illatosított szénsavas ammónia, amelyet régen rosszullét, ájulás esetén újra öntudatra ébresztésre használtak).

Sóval hint/vet be egy területet – (a.) Történelmi: a legyőzött fél lakóhelyét bosszúból lerombolja, felszántja és sóval behinti, hogy ott ne teremjen meg semmi; b.) Átvitt értelemben: elpusztítja, lakhatatlanná teszi).

só- (melléknévi előtag)

Kristályos ízesítő anyaggal kapcsolatos (hely, tárgy, dolog, tevékenység), ahol vagy amivel ilyen anyagot bányásznak, nyernek; ilyen kristályos anyagra jellemző (dolog).

A Kárpátokban sok sóbánya van. A tengervízből sólepárlással nyerik ki a tengeri sót. Régen a sókereskedés nagy nyereséggel végzett tevékenység volt.

-só, -ső (melléknévképző)

Az említett jellemzővel leírható helyet elfoglaló (sorrendben, térben, időben).

szélső, végső

A telkem hátulsó részébe almafákat ültettem.

Eredet [-só, -ső < -s (melléknévképző) + -ó (melléknévképző)]

Figyelem! A szó összes jelentésének leírását, ami még 7 szót tartalmaz, az előfizetéses WikiSzótár.hu-ban érheted el.

 WikiSzótár.hu előfizetés

A nyomtatott könyvek vásárlásával támogathatod a szótár működését!

 WikiSzótár könyvesboltja