Bűvész szó jelentése
bűvész (főnév)
1. Mutatványokat bemutató személy, aki bámulatot keltő trükkökkel szórakoztatja a közönséget. Ügyes mozdulatokkal látszólag hihetetlen vagy lehetetlen dolgokat művelő személy.
A bűvész golyókkal ügyeskedik az ujjai között. A bűvész egy nyulat vesz ki az üres kalapból.
2. Átvitt értelemben: Nagyon ügyes személy, aki nagyon tetszetős vagy művészi módon végez el egy feladatot vagy alkot meg egy művet.
A költő a verseiben bebizonyította, hogy ő a szavak bűvésze. A híres hegedűst méltán nevezik a hangszere bűvészének.
3. Régies: Varázsló személy. Tudományát őseitől öröklő személy, aki ősi szerekkel, gyógyító vagy varázsló eljárásokkal (például ráolvasással, igézéssel, bájolással) jót, de rosszat is képes előidézni; boszorkány.
A falu népe titokban az erdőben élő bűvészhez fordult, ha nagy lett a baj. A bűvész itala a lány felé fordította a kiszemelt legény szívét.
Eredet [bűvész < bűv(öl) + -ész (főnévképző)]
