Lombard szó jelentése
lombard, longobárd (főnév)
1. Történelmi: Germán eredetű nép, amely végül Észak-Olaszországban, a Pó folyó völgyében telepedett le a 6. század második felében. (Többes számban használjuk.)
A longobárdok hosszú szakállukról kapták a nevüket. A longobárdok királysága később önálló hercegségekre bomlott. A mai lombardok területét a képen narancssárga szín jelöli.
2. Germán eredetű személy, főleg férfi, akinek ősei az észak-olaszországi Pó folyó völgyében telepedtek le.
Az olasz férfi büszke volt lombard őseire, és magát lombardnak tartja. A lombard bátor harcosnak tartotta magát.
3. Újlatin nyelv, amit Észak-Olaszország Lombardia tartományában, illetve Svájc délkeleti részén beszélnek. Legközelebbi rokona a francia nyelv.
A lombardot ma legalább négy millióan beszélik. A lombard központi nyelvjárása a Milánó környékén beszélt nyelv.
4. Régies: Zálogos, aki letétbe helyezett értékes tárgyért készpénzt adott hitelbe.
A szerelmes ifjú az óráját adta a lombardnak, hogy virágot vehessen kedvesének. A lombard a piacon felállított asztalnál fogadta ügyfeleit.
5. Régies, pénzügyi: Rövid lejáratú hitel, amelynek biztosítéka egy forgalomképes letét. Lásd: lombardhitel.
A kereskedő lombardot vesz fel az árukészletére átmeneti fizetési nehézségeinek kezelésére. Az ügyfél a bankban lombard iránt érdeklődik.
Eredet [lombard < német: lombarde, longobarde (lombard) < germán: lancpart, lancparto (hosszú szakállú) < lang, lanc (hosszú) + part (szakáll) < latin: barba (szakáll)]
