Despota szó jelentése
despota (főnév)
1. Átvitt értelemben: Zsarnokoskodó személy, aki önkényeskedik és akaratát szereti másokra rákényszeríteni.
Az apa az évek múltával egyre inkább despota lett a családban. A vállalat élén egy despota ült, aki akaratos hozzáállásával gyakran sodorta veszélybe a céget.
2. Történelmi: Korlátlan hatalmú uralkodó az ókorban, akinek uralma nem törvényeken, hanem egyéni önkényen alapult; kényúr, zsarnok.
Az ókori perzsa despoták közül néhány király háborút viselt a görögök ellen. Nagy Sándor legyőzte az utolsó perzsa despotát, és maga ült a despota trónjára ugyancsak zsarnokként.
3. Történelmi: Magas rang; a császár fiainak és testvéreinek a címe a bizánci császárságban, illetve ilyen címet viselő személy.
A császár fia azonnal despota lett. A despoták közül a legidősebb volt a trónörökös.
4. Történelmi: Uralkodó; fejedelem a Balkán-félszigeten a középkorban.
A szerb despota szövetséget kötött a havasalföldi despotával a török ellen. A szultán fogadta a szerb despota követeit.
Eredet [despota < latin: despota (kényúr) < görög: despotes (főúr < a ház ura)]
