Ős szó jelentése
ős (főnév)
Korábban élt személy vagy nemzedék, amely ugyanahhoz a családhoz, néphez tartozik, mint amelyikhez a ma élő leszármazott.
A hivatásos családfakutató a gazdag kereskedőcsalád ősei után kutat. A nép büszke lehet híres őseire. Az állam élére megválasztott új elnök megnézi ősei festményeit az elnöki palotában.
Eredet [ős < ómagyar: ős < ősmagyar: ős, es, is, ise, isa (ős, előd) < sumér: ese, ise, usu (előd < első) < as (egy)]