Őrjöng szó jelentése
őrjöng (ige)
1. Eszét vesztve rombol; önmagáról nem tudva tör-zúz, üt-vág.
A szörnyű hír hallatán a férfi őrjöngött. Aki őrjöng, azt úgy kell több embernek lefogni.
2. Átvitt értelemben: Féktelenül viselkedik erős felindulásában, haragjában, dühében; haragosan ordítozik, lármázik, verekszik.
A részeg ember az utcán őrjöng. A férj féltékenységében őrjöng.
Eredet [őrjöng < őrj(ül) + -öng (igeképző)]
Kifejezés
Őrjöng érte/utána – (szerelmi rajongással, esztelenül szeret egy embert).
Lezárva 7K: 2013. október 4., 16:48
