Őr szó jelentése
őr (főnév)
1. Figyelő személy, aki személyekre, értékekre vigyáz egy területen. Feladata a lehetséges baj, kár, lopás, támadás, szökés megelőzése, megakadályozása. Csökkenti a megbízóinak kockázatait, és segít a nyugalom, biztonság és rend fenntartásában.
A katonai létesítmények körül mindig van őr. A gyümölcsös őrét csősznek hívják. Az államfőt őrök védik, ha külföldre utazik.
2. Biztonságért felelős személy, aki értékes gyűjtemény, összegyűjtött javak, tárgyak hiánytalanságáért, épségéért felelősséggel tartozik.
A múzeumban éjszaka csak az őrök dolgoznak. Az őr figyelmezteti a látogatókat, hogy ne nyúljanak a kiállított tárgyakhoz.
3. Átvitt értelemben: Oltalmazó intézmény, testület, jog, amely egy dolog létét, fennmaradását, erkölcsi, anyagi támogatásával segítve biztosítja; egy dolog támasza, segítője, védelmezője.
Az alkotmánybíróság a demokrácia őre az országban. A bírói függetlenség az igazságosság őre a társadalomban.
4. Halászat, tájszó: Fogást jelző eszköz; a hálóra erősített, gyékényből font kúp alakú alkotmány vagy más hasonló eszköz, amely a víz felszínén maradva jelzi, ha a hálóba hal került.
A halászok az őrt figyelik, hogy mikor húzzák ki a hálót. Az őr mozgása jelzi a hal hálóba gabalyodását.
Eredet [őr < ómagyar: őr < ősmagyar: vuri, vir (őr) < dravida: óru (őriz, figyel) < pár (néz)]
