Összeütközés szó jelentése
összeütközés (főnév)
1. Egymásnak menés és becsapódás; mozgásban levő két jármű, élőlény egymással szembefutása; (nagy erővel) egymásba szaladás és találkozás.
A meglökött biliárdgolyók összeütközése hangos pattogással jár. A két gépkocsi összeütközésének szerencsére nem lett sérültje.
2. Egymással harcba keveredés két fegyveres csapat, illetve tömeg és a rendfenntartó erők, rendőrség között.
A tüntetők összeütközése a rendőrséggel várható volt. Az egymással szemben álló seregek összeütközése jelenti a csata kezdetét.
3. Átvitt értelemben: Ellentétbe kerülés; éles ellentét, különbség nyilvánulása.
A vitázó felek érveinek összeütközése hangerőben is megnyilvánult. A főnök és a beosztottak érdekeinek összeütközése gondot okoz.
4. Átvitt értelemben: Hangos veszekedés; erős nézeteltérés; dühös vitatkozás egyenrangúnak tekintett vagy egykorú személyek között.
A rosszul élő házaspároknál gyakori az összeütközés. Az összeütközés után megint kibékülnek a felek.
5. Átvitt értelemben: Súlyos vétség egy rendelkezés, törvény ellen; (súlyos) szabálytalanság elkövetése, amiért büntetés jár.
Aki összeütközésbe kerül a törvénnyel, bajba kerül. A jegy nélkül utazó összeütközésbe kerül a villamoson olvasható utazási feltételekkel.
Eredet [összeütközés < össze- (igekötő) + összeütköz(ik) + -és (főnévképző)]
