Összetűzés szó jelentése
összetűzés (főnév)
1. Egymással harcba keveredés két fegyveres csapat, illetve tömeg és a rendfenntartó erők, rendőrség között.
A tüntetők összetűzése a rendőrséggel várható volt. Az egymással szemben álló seregek összetűzése jelenti a csata kezdetét.
3. Átvitt értelemben: Ellentétbe kerülés; éles ellentét, különbség nyilvánulása.
A vitázó felek érveinek összetűzése hangerőben is megnyilvánult. A főnök és a beosztottak érdekeinek összetűzése gondot okoz.
4. Átvitt értelemben: Hangos veszekedés; erős nézeteltérés; dühös vitatkozás egyenrangú, vagy egykorú személyek között.
A rosszul élő házaspároknál gyakori az összetűzés. Az összetűzés után megint kibékülnek a felek.
Eredet [összetűzés < össze- (igekötő) + tűz (ige) + -és (főnévképző)]
