Összetétel szó jelentése
összetétel (főnév)
1. Részek összekapcsolódása, egyenkénti tekintetbe vétele; különféle elemekből álló anyag, részekből álló szerkezet, tényezőkből álló állapot, jelenség belső viszonya, amelyet a részek, tényezők egymáshoz viszonyított aránya határoz meg.
A pékségben készült kenyér összetétele sokban különbözik attól, amit az ember otthon süthet magának. Mindig nézd meg a bolti élelmiszerek összetételét!
2. Egy csoport minősége a tagsága alapján; egy közösség meghatározó jellege, hogy kik a tagjai, és a tagok milyen szerepet töltenek be benne.
Az országot vezető kormány összetétele meghatározza annak hatékonyságát. A vállalat vezetőségének összetétele nem változik évek óta.
3. Egymás mellé helyezés; szorosan egymáshoz rakás, illesztés.
A szobor kezeinek összetétele arra utal, hogy talán imádkozik vagy kér. Új szavakat rövidebb szavak összetételével is lehet alkotni.
Eredet [összetétel < össze- (igekötő) + tétel]
