Or szó jelentése

-or, -tor (főnévképző)

1. Aki vagy ami az említett dolgot csinálja.

kommunikátor, viador

Az erőművekben generátor állítja elő a villamos energiát. A gazda kultivátorral lazítja fel a talajt vetés előtt.

2. Az említett tevékenységgel, jellemzővel leírható személy, dolog.

kalandor

A nyomor az elnyomás kísérője.

Eredet [-or < latin: -or (főnévképző)]

-or, -er, -ör (névszóképző)

Az említett jellemzőjű (dolog).

tudor, szeder, tömör

A csucsor a bogyója csúcsos végéről kapta a nevét.

Eredet [-or, -er, -ör < ómagyar: -r (-os; régi melléknévképző)]