Önáltatás szó jelentése
önáltatás, önámítás (főnév)
1. Hamis látszat keltése önmagában, amikor egy személy saját magát becsapja a valóságos helyzet vagy körülmény tényszerű figyelembevétele helyett.
Az önáltatás csak elodázza a probléma kezelését. A szerelmes ember hajlamos az önámításra a másikkal kapcsolatban.
2. Alaptalan hitegetés keltése, amikor egy személy csakis a kedvező elemeket látja egy helyzetben, állapotban.
Egy vállalkozás irányításakor veszélyes az önáltatás. Az önámítás addig tart, amíg az élet könyörtelen valósága nem kényszeríti az embert.
3. Maga az alaptalan hitegetés vagy látszat, amikor a személy becsapja önmagát.
Az önáltatás ideig-óráig megnyugtathatja az embert. Az önámítás egyszer elmúlik, és jön a keserű kijózanodás.
Eredet [önáltatás < ön- (melléknév) + áltat + -ás (főnévképző)]
Eredet [önámítás < ön- (melléknév) + ámít + -ás (főnévképző)]
