Ízlés szó jelentése
ízlés (főnév)
1. Az ízek megérzése, felfogása, megkülönböztetése; ízlelő képesség, érzék.
A szakács ízlése nagyon kifinomult lett az évek alatt. Egy jó háziasszonynak jó ízléssel kell rendelkeznie, hogy jól tudjon fűszerezni.
2. Átvitt értelemben: Választási képesség, amellyel a jót, szépet, helyeset, illőt, finomat megkülönböztetjük a rossztól, csúnyától, helytelentől, nem illőtől, durvától.
A lánynak jó ízlése van a ruháinak megválasztásában, hogy mi áll jól neki. Egy józan ember ízlésébe nem fér bele mások kigúnyolása.
3. Átvitt értelemben: Egy közösség erkölcsi érzéke, amely a helyes és a jó iránti természetes vonzalmon alapul, de koronként és helyenként a különféle vélemények befolyásolhatják azt.
Az ízlést rombolja az emberek tudatosságának hanyatlása. A régi ízlés megengedhetetlennek tartotta a hűtlenséget.
4. Átvitt értelemben: Egy közösség esztétikai érzéke, amely a szépség iránti természetes vonzalmon alapul, de koronként és helyenként a különféle vélemények befolyásolhatják azt.
Az ízlést meghatározzák a kortárs művészeti irányzatok. A divat az ízlést is alakítja, de az ízlés is visszahat a divatra.
Eredet [ízlés < ómagyar: ízlés < íz(e)l (ízlel) + -és (melléknévképző)]
