Írnok szó jelentése
írnok (főnév)
1. Régies: Beosztott tisztviselő, aki egy hatóságnál, hivatalban, irodában önálló hatáskör nélkül főleg másolatokat és kimutatásokat készít.
A hivatalvezető egykor írnokként kezdte a pályafutását. A hivatalában dolgozó jelenlegi fiatal írnok szorgalmasan dolgozik azon, hogy előbbre lépjen.
2. Történelmi: Kódexmásoló a középkorban.
Az írnokok legtöbbször szerzetesek voltak. Az írnok egy helyesírási hibát talál a másolandó könyvben, és már javítva írja át az újba.
3. Történelmi: Írástudó hivatalnok, aki az uralkodó vagy főrangú ember mellett teljesített szolgálatot.
Az óegyiptomi írnok nagyon megbecsült ember volt. Aki írnok akart lenni, az már öt éves korában elkezdte a tanulást.
Eredet [írnok < ír (ige) + -nok (főnévképző)]
