Íny szó jelentése
íny (főnév)
1. Foghús; a foggyökereket körülvevő, és a fogak közé is benyúló vérbő szövet. A fogakat tartó húsrészek az állkapocsban.
Ha kevés C-vitamint kap a szervezet, akkor az íny könnyen vérezhet. A fogorvos az íny egészségével is törődik.
2. A szájüreg felső része, amely a fogak mögötti terület a kemény szájpadlást borító nyálkahártyával együtt.
A kemény halszálka felsérti a mohón evő férfi ínyét. Némely beszédhang képzésekor a nyelvet az ínyhez nyomjuk.
3. Növénytan: Virágrész; az ajakos virágoknál a bokréta alsó ajakának boltozatán feldomborodó közepe, amellyel a felső ajakhoz feküdve a torkát bezárja.
A tanuló a virág részeit tanulmányozva megnézi az íny színét és alakját. A virágba bemászó méh az ínyhez dörzsöli a hátát.
Eredet [íny < ómagyar: íny < ősmagyar: hije (íny) < dravida: anam (szájpadlás)]
