Éter szó jelentése
éter (főnév)
1. Kémia: Kémiai vegyület. Oldószerül, fagyasztásra, a sebészetben pedig régen fertőtlenítő és altatószerül használt folyadék vagy kristályos anyag.
Az éter szerves vegyület. Az éter az alkohol származéka. Régen az éter émelyítő szagát a kórház folyosóján is érezni lehetett.
2. Fizika, régies: Feltételezett anyag, amely a világűrt kitöltve az elektromágneses és fényhullámokat, valamint a gravitációt közvetíti.
Az étert a 19. században vezették be a tudósok. Az éter feltételezése abból a megfigyelésből indult ki, hogy minden hullámnak szüksége van egy közvetítő közegre, mint például a hang esetében a levegőre.
3. Régies: Űr, világűr; a bolygó- és csillagközi tér.
Ma már az éterben is tud repülni az ember. A hold az éterben lebeg.
4. Átvitt értelemben, régies: A fantázia, az ábrándozás világa.
Az éterbe merült az író ihletért. Az éterben formálódtak meg a regény alakjai.
5. Régies: Földi levegő; főleg nitrogén és oxigén keverékéből álló színtelen, szagtalan gázelegy, amely a Földet burokként körülveszi, és oxigénje miatt az élőlények számára nélkülözhetetlen.
A homályos éterből egy alak bontakozott ki. A repülőgépek az étert hasítják.
Eredet: A szó eredete elérhető az előfizetéses rendszerben.
