Étel szó jelentése
étel (főnév)
1. Emberi táplálék, amit sütéssel, főzéssel, ízesítéssel evésre alkalmassá tettek.
Rengeteg étel maradt meg a lakodalmi vacsorából. A nyers zöldségből készült ételek egészségesek. Minden tájegységnek megvannak a saját népi ételei.
2. Elkészített táplálék, amely egyetlen étkezésre szól.
A hasfájós gyerek hozzá se nyúlt az elébe tett ételhez. A bányász annyira éhes lett, hogy két perc alatt magába falta az ételt.
3. Bármilyen élőlény tápláléka, élelme.
Télen a cinkéket zsiradékban bővelkedő étel várja a madáretetőkben. A nagyüzemi állattartás azt is jelenti, hogy sok vegyszert is belekevernek a jószágok ételébe.
4. Régies: Az étkezés maga.
A keresztény családoknál sok helyen ma is áldást mondanak a terített asztalnál az étel előtt. A vasárnapi étel után még az asztalnál maradt a család beszélgetni. Étel közben nem illett bekopogni és ezzel megzavarni a családot.
Eredet [étel < ómagyar: étel, étek < ősmagyar: évtel (étel) < dravida: edal; tinnal (étel)]
