Érzés szó jelentése
érzés (főnév)
Inger keltette érzet. A testben külső inger (a fizikai környezetből) vagy belső (az elméből) inger keltette tapasztalat. Változás vagy állapot észlelése közvetlen megtapasztalással.
Furcsa érzés van a gyomrában. Kavargó érzés volt a fejében. Az erős szorítás már fájó érzést keltett a karján.
Eredet [érzés < ér(e)z + -és (főnévképző)]