Érzelem szó jelentése
érzelem (főnév)
1. Megnyilvánuló vonzalom; a hangulat észlelhető állapota, amely megmutatja, hogy a személy egy dologgal vagy személlyel kapcsolatban milyen vonzódást érez az adott pillanatban, vagy egy hosszabb időn át.
Az érzelem minden pillanatban megnyilvánul. Ha valaki ismeri a másik érzelmeit, akkor következtetni tud a viselkedésére.
2. A szerelem érzése, amely gyengédséggel párosuló erős vonzódás.
Mély érzelem kötötte össze a házastársakat. A szerelmes regényben hirtelen támadt fel a főhősben a heves érzelem.
3. Kimutatott jóérzés; emberhez méltó erkölcsi hozzáállás és az ebből fakadó magatartás; emberség, jóindulat.
A főnökben volt annyi érzelem, hogy nem kiabált a hibázó beosztottal, hanem lehetőséget adott a hiba helyrehozására. A katonában volt annyi érzelem, hogy futni hagyta a gyerekes anyát.
Eredet [érzelem < ómagyar: érzelem < ér(e)z + -elem (főnévképző)]
