Értelmező szó jelentése
értelmező (melléknév)
1. Jelentést adó; egy emberi megnyilatkozásnak értelmet adó, tulajdonító, bizonyos módon magyarázó, felfogó.
A tanú vallomását értelmező nyomozó a talált nyomokat hasonlítja össze. A másik ember arcjátékát, kézmozdulatait értelmező ember próbálja jobban megérteni őt.
2. Egy jelenséget magyarázó; valóságbeli részletek összefüggéseit feltáró.
Az élet dolgait világnézetüknek megfelelően értelmező emberek másképp gondolkodnak. A természeti jelenségeket az istenek közvetlen beavatkozásaként értelmező régi emberek sok mindenben tévedtek.
3. Szót meghatározó; egy szó vagy kifejezés jelentéstartalmát, árnyalatait és használati módját, körét megfejtő, illetve ezzel foglalkozó (könyv, szakember).
Egy értelmező szótár megadja a szó meghatározásait. A szakma kulcsszavait a szakmunkástanulóknak értelmező szaktanár alaposan elmagyarázza, hogy mi mit jelent.
4. Művészet: Egy művet fejtegető; egy szellemi alkotás értelmét, mondanivalóját művészi vagy nyelvi eszközökkel tolmácsoló.
A verset értelmező irodalomtanár az osztálynak mondja el a véleményét. A múzeumban a kiállított festményeket értelmező tárlatvezető hosszasan beszél a látogatóknak.
5. Jogi: Egy jogszabályt alkalmazó, az értelmét, alkalmazási módjait, jogi körülményeit megvilágító.
A törvényt értelmező bíró ítélethozatalra készül. Az előírásokat értelmező hivatalnok utánanéz, hogy az adott ügyben hogyan kell eljárni.
6. Nyelvtan: Az a melléknév (jelző), ami a főnév utánra került a hangsúlyozás kedvéért megváltoztatott sorrendű névben (főnévi kifejezésben).
Lerobbant az autóm, a vacak. (Lerobbant a vacak autóm.)
A tömeg elé állt Petőfi, a költő. (A tömeg elé állt a költő Petőfi.)
Eredet [értelmező < értelmez + -ő (melléknévképző)]