Ér szó jelentése
ér (ige I.)
Mozgás közben eltalál egy dolog; beleütődik, érintkezésbe lép vele; úgy jut el hozzá, hogy érinti azt.
A repülő mindjárt földet ér. A csónak partot ér. Ütés érte a fejét. A karján éri a lövés. A füle hegyét érte a kő. Csak az álla hegyét érte az ökle. A keze a vállához ér.
Eredet [ér < ómagyar: ér < ősmagyar: ér, ir (ér) < dravida: iru, her (közelít, érint)]