Építészet szó jelentése
építészet (főnév)
1. Mérnöki tudomány, amely tartósan fennmaradó építmények és épületek megtervezésével, felépítésével foglalkozó elméleti és gyakorlati szakterület.
Az építészet egyik ága lakóépületekkel, míg más ágai iroda-, köz- és gyárépületekkel foglalkoznak. Az építészet része a hidak és utak, vasutak építése is.
2. Művészet: Képzőművészeti ág, építőművészet, amely épületek, építmények alkotásában a térhatással, a használt anyag tetszetős, célszerű alakításával, és az épületek, építmények díszítésével művészi hatást ér el.
Az építészetben koronként más és más stílus uralkodik. Az építészet a művészet egyik legrégibb formája.
3. Művészet: Építőművészeti mód, amely ennek (2) a művészetnek egy korban, egy népnél vagy egy stílusban megvalósuló formája.
A modern magyar építészet kiemelkedő alakja volt Makovecz Imre. Az ókori építészet remekei még ma is láthatók Egyiptomban.
Eredet [építészet < építész + -et (főnévképző)]
