Építmény szó jelentése
építmény (főnév)
1. Alapokra helyezett létesítmény, amelyet szilárd anyagok felhasználásával, illetve kisebb elemekből fokozatosan emeltek, raktak össze emberi munkával.
Az emberi építmények nyomait elhagyatott helyeken is keresik a kutatók. Az utca házai, és maga az út is építmény.
2. Átvitt értelemben: Munka nagyobb eredménye; tudatosan létrehozott nagyobb emberi alkotás, mű.
A szoborcsoport a város főterére készült építmény. A háromkötetes regény az író több éves munkájának építménye.
3. Átvitt értelemben: Nagyobb folyamat eredménye, ami egy helyen fokozatosan létrejön; természeti erő vagy több-kevesebb élőlény azonos jellegű tevékenységének eredménye.
A hódvár olyan építmény, amely jó élőhelyet ad az állatoknak. A hegy sziklái a természet csodálatos építményei.
Eredet [építmény < épít + -mény (főnévképző)]