Magyar értelmező szótár, amelyben a pontos és könnyen érthető meghatározások része minden fogalom, jelentés, szóhasználati példamondat, a helyesírás és a szó eredete.

Épség szó jelentése

épség (főnév)

1. Sértetlenség állapota, amely kiterjed minden részre. Sértetlen eszköz, tárgy, szervezet, test, dolog, amely működik, és felépítésében, alakjában is teljes. Az a minőség, amikor az adott dolog úgy működik, ahogy eredetileg megtervezték, vagy olyan állapotban van, ahogy azt eredetileg megalkották. Nem sérült se a külseje, se a belseje, el tudja látni az eredeti feladatát.

A katona a csatában megőrizte testi épségét. A kínai váza épsége évszázadokon keresztül fennmaradt. A költözködés alatt megmaradt a porcelán étkészlet épsége.


2. Átvitt értelemben: Terület csorbítatlansága; adott földrajzi egység, ország eredeti, csorbítatlan, csonkítatlan állapota, teljessége.

Minden állam igyekszik megőrizni az ország területi épségét. A vesztes háborúk után a győztesek javára csorbul a vesztes épsége.


3. Átvitt értelemben: Lelki romlatlanság; erkölcsi tisztaság.

Manapság a következő generáció épsége egyre fiatalabb korban csorbul. A fiatalember élete első nagy csábítása ellenére meg tudta őrizni épségét.


Eredet [épség < ép + -ség (főnévképző)]

Figyelem! A szó összes jelentésének leírását, ami még 7 szót tartalmaz, az előfizetéses WikiSzótár.hu-ban érheted el.

 WikiSzótár.hu előfizetés





WikiSzótár.hu: az online magyar értelmező szótár (meghatározások, jelentések, példák, eredetek, szinonimák, szócikkek, fogalmak, szóhasználat, nyelvtan)