Élet szó jelentése
élet (főnév)
Okozó szellemi rész, működtető forrás az emberben, állatokban és növényekben, ami az egyed és a faj tetteiből és fennmaradásából észlelhető, és ami különbözővé teszi ezeket az anyag minden más formájától. Alapvető megnyilvánulása a szándékolt változások okozása. Célszerűen maga köré rendezi az anyagot és energiát, és fenntartja az élő szervezetet.
Amikor a beteget újraélesztették, visszatért bele az élet. Tavasszal felpezsdül az élet a fákban. A sivatagban szinte semmi élet nincs.
Eredet [élet < ómagyar: élet < ősmagyar: elve (élet, elevenség) < dravida: élu, erlu (feláll, mozog)]
