Ék szó jelentése
ék (főnév I.)
1. Feszítő szerszám; amit két tárgy szétfeszítésére, összeszorítására vagy egy anyagtömb szétvágására használnak. Kemény anyagból készült lapos tárgy, egyik vége vékony, a másik vége vastagabb, így ha két felület közé beütik, akkor nagy erőt fejt ki.
A favágók ékek segítségével vágták szét a farönköket. A férfi éket tett az ajtó alá, hogy ne csapódjon be.
2. Katonai: Támadó alakzat, a hadsereg támadó részének előretörő eleje, amely áttöri az ellenség védelmi vonalát, és mélyen benyomul az ellenség területére.
A támadó éket mégis megállította az ágyútűz. Az ék sikerének titka a katonák fegyelmezettségében rejlett.
Eredet: A szó eredete elérhető az előfizetéses rendszerben.
